Konyhafilosz

Konyhafilosz

Záródnak az ajtók, tessék vigyázni!

2015. november 04. - Real Stringer

zar.jpgA néni nagy, gurulós cekkerrel érkezett. A fekete nejlonnal bevont ormótlan poggyászt egészen a villamos ajtajáig tolta, ahol sziszifuszi küzdelembe kezdett. Egy lépés fel, aztán elkeseredett kísérlet a mostrum megemelésésre. Alig mozdult, a néni viszont annál inkább. Kis híján újra a megálló flaszterén találta magát, ahogy a kapaszkodó felőli keze is erejét vesztette. Bizonytalanul ingott villamos és külvilág közt, míg a sors és a fizika a néni hollétéről teketóriázott. A tétova tántorgásba váratlan körülmény avatkozott bele: az ajtó záródása.

De hagyjuk is ezt a szenvedő szerkezetet! Ne tegyünk úgy, mintha az ajtók csak úgy önállóan végeznék feladatukat, saját elhatározásból nyílva és csukódva, kedvük és hangulatuk függvényében. Nem. Ezt egyértelmű és határozott elektronikus parancsra teszik. Uruk és parancsolójuk döntésére engedelmeskednek, a nagyhatalmú fülkelakóéra, aki különleges képességekkel bír. Nincs még egy lény sem szerkezet, mely olyan belátással és perspektívával rendelkezne, mint ő. Abban pedig bizonyosak lehetünk, hogy döntése megalapozott, hisz sokat látott és sokat látó vezetőnkről van szó, kinek ha átmenetileg is, de újra és újra kezébe helyezzük sorsunkat.

A néni is erre készült, de sikere kétséges volt. Az ajtó záródása elválasztani látszott csomagjától, hisz a csomag továbbra is makacs mozdulatlanságban állt a peronon, míg gazdája épp a csomag irányába zuhanni készülődött. Az ajtó viszont megállította. Belegondolni is szörnyű, miként alakult volna a jelenet, ha az ajtó belső szélei éles pengékben végződnek, de hála a humánus járműépítők jóindulatának, az emített végződés gumiból készült. Így csak egyszerűen rácsukódott volna a néni kezére, ami vélhetőleg feladva harcát, a néni szerves részeként az utazás sorsára jut, és elengedi a fölös terhet, mely ily módon a járdán maradni rendeltetett. A dráma ezen a ponton újabb fordulatott vett.

 

A másodperc tört része alatt egyszerre két utasnak is eszébe jutott, milyen méltatlan befejezése is lenne a szemük előtt játszódó jelenetnek, ha ember és csomagja ilyen erőszakosan lenne elválasztva egymástól. Noha utasként havány fogalmuk sem lehetett, miféle bölcs igyekezet hajtotta a fülke urát, hogy a szorított helyzetet ekképpen oldja meg, de hirtelen támadt szolidaritásuk elhomályosította a vezető és a menetrend iránti tiszteletet: önhatalmúlag beavatkoztak. A láthatóan jó erőben lévő középkorú férfi kezét kifeszítve akadályozta meg az ajtók becsukódását. Ugyanekkor egy húsz év körüli lány ugrott a lépcsőre, és előbb a nénit segítette fel, egyben stabil egyensúlyi helyzetbe igazítva őt, majd a nagy fekete csomagot juttatta egyetlen határozott rántással az utastérbe.

Az ajtó záródott, a villamos meglódult. Egy közeli ülésről felpattant egy szőke hölgy, és mosolyogva átadta a helyet. A néni zavarodottan és hálálkodva pislogott bepárásodott szemüvege mögül, míg egyik kezét a nagy fekete gurulós szatyor fogantyúján nyugtatta. Amint az utasok figyelme lassan elterelődött, másik kezével gyorsan keresztet vetett, majd mutatóujjával finoman az ég felé bökött.

 

Az erők és hatalmak kusza és kifürkészhetetlen varázsfonalai végső soron csak kisimították a rongyos valóságot. A villamos unottan robogott tovább bambuló utasaival, elégedett vezetőjével, és zörögve tűnt el a házak közti ködben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhafilosz.blog.hu/api/trackback/id/tr448050490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása