Konyhafilosz

Konyhafilosz

Apró gondok boldogsága

2016. június 27. - Real Stringer

Számtalan válasz született már arra a kérdésre, mi az élet értelme? Ez ügyben a naiv kíváncsisággal tájékozódni vágyó pillantok alatt egy zegzugos labirintus végeláthatatlan járataiban találhatja magát. Az általános félhomályban időlegesen egyik-másik út vonzóbbnak, a többinél szélesebbnek, világosabbnak tűnik, és semmi sem utal arra, hogy valójában zsákutcába vezet-e, vagy járható utat jelent a cél felé.

 

Az emberi kicsinyesség és az alkalmatlanság kéz a kézben akadályozza a megismerést. Ugyanis a járatok felderítése hiába folyik azóta, hogy az ember gondolkodni képes, még sincs megegyezés arról, merre érdemes elindulni. Vannak vélemények, vallásos meggyőződéssé szilárdult hitek és hagyományok, titkos és nyilvános receptúrák, amiknek követői együtt menetelnek kis lámpásaikkal egy-egy járatban, és ellenségnek, eltévelyedettnek vagy komplett hülyének tartják más járatok felfedezőit. Noha léteznek olyanok is, akik nem állítják, csak az övék az egyedül igaz út, ezzel még nem bizonyították, hogy az vezet valahová, amin ők járnak. Ahány térképész, annyi térkép, amiket egymásra illesztve csak zavaros kesze-kuszaság rajzolódik ki, és csupán pár vonal jelzi, valójában ugyanazt ábrázolják.

 

 

cave.jpg

 

 

Miután magam sem rendelkezem olyan erősségű lámpással, ami kellő mértékben eloszlatná az évezredes homályt, itt most csak egy rövid, de annál forgalmasabb szakaszt készülök bevilágítani.

 

Létezik egy egyelőre még nem intézményesült vélekedés, mely szerint az élet célja a boldogság. (Zárójelben kell megjegyeznem, ez a pont már az után a négyes elágazás után következik, ahol a van értelme, de nincs célja, a nincs értelme de van célja, a nincs értelme és célja sem és a célja és értelme is van irányokba lehet haladni.) Innentől pedig már nem odázható el a kérdés, mitől is boldog az ember? Mivel igyekszem elkerülni a boldogság definíciójába való belegabalyodást, inkább abból az irányból vizsgálódom, milyen is az, aki szemmel láthatóan boldog.

 

 

Tézis

 

Boldog az, akinek apró gondjai vannak.

 

Az ember, társas lény lévén, hogy szeret kapcsolatba lépni másokkal. Ennek legfelületesebb formája a csevegés. Ez végső soron olyan kommunikáció, mely önmagáért való, és nélkülözi a beszéd eredeti funkcióját, vagyis amiért az létrejött. A kapcsolat lényege ilyenkor a maga kapcsolat, az információcsere pedig tartalmilag lényegtelen. Azonban a beszéd jóval bonyolultabb jelstruktúrával rendelkezik, mint mondjuk a macska dorombolása, ezért valahogy mégis meg kell tölteni jelentéssel a mondatokat. Ilyenkor az apró gondok máris kéznél vannak. Ugyanis ezekről lehet igazán kockázatmentesen beszélni.

 

Az angoloknak például ott van az időjárás. Állítólag hosszan képesek róla társalogni, és tán szerencséjük is van, hogy a klímájuk olyan, amilyen, ezáltal a téma szinte kifogyhatatlan. Persze vannak más, univerzális témák, mint a rossz a tömegközlekedés, nagy a drágaság, sok a kutyaszar az utcán. Ilyen ügyekben könnyű kerülni a megszólítást, még a szemkontaktus sem szükséges, akár teljesen ismeretlenül is bárkivel szóba lehet elegyedni.

 

Amennyiben már van a felek közt valamiféle laza ismeretség, akkor az említett általánosságokon túl terítékre kerülhetnek a közös témák. Szülőként a mennyit beteg a gyerek, hogy képzeli az a tanár?!, milyen ócska a menza, munkatársként a már megint túlórázni kellett, a miért ilyen drága a kávé? és a főnök egy elmebeteg, szomszédként a milyen hülye a szomszéd (mármint amelyik épp nincs jelen), már megint tömve van a postaládám a rohadt szórólapokkal, vagy a hihetetlen, hogy pont most van áramszünet.

 

fss.gif

 

Az egész jelenség kicsit a páros tánchoz hasonlít. Nem illik a másik lábára lépni, de az is fontos, hogy ne távolodjanak el a résztvevők egymástól. A kimért távolságtartás, az érzékeny témák kerülése könnyen fenntartható, biztonságos kapcsolatokkal jutalmazza e verbális tánc szabályainak betartóját. Ha pontosan eltalálja, mikor, kivel és miről tud szóba elegyedni, akkor a közmegítélés szerint kellemes ember. A kellemes embert szeretik, akit pedig szeretnek, az boldog.

 

Értelemszerűen aki nem ilyen, az zavart kelt. Például aki hallgat, annak biztos valami baja van. Rosszul érzi magát, rosszban sántikál, vagy tüntetőleg nem érdeklik a többiek. Könnyen rányomhatják az antiszociális bélyeget, de minimum az unalmas fráter jelző kijár neki, mert nem vesz részt a szokásos társasjátékban. Kirekeszti magát, vagy a többiek rekesztik ki? Nézőpont kérdése. A hallgatásra való hajlamból ügyes önmenedzselés mellett lehet előnyt is kovácsolni. Aki szeret hallgatni, lehet pszichiáter vagy pszichológus, ha kevésbé szereti az embereket, akkor parkolóőr, ha inkább közömbös, akkor szerzetes.

 emoticone-muet-visage-carre_318-58636.png

 

A másik szélsőséget a kellemetlen dolgokat feszegető testesíti meg. Nagyon is hajlandó beszélni, de nem érdeklik az udvariasság és a közmegegyezés szabta határok. Tapintatlan és érzéketlen, akivel szinte csak összeveszni lehet. Nem unalmas, viszont rettenetesen bosszantó. Ráadásul kellő képességekkel felvértezve simán átlát az apró gondokra felfűzött kapcsolati hálón, amit az őszinteség jegyében legszívesebben mint pókhálót takarítana el. Ideális rappernek, bloggernek, tabudöntögető újságírónak.

 

A jó ember a kettő között, az arany középúton gyűjtögeti barátait, amíg a szélsőségesek magányra vannak ítélve. A magány pedig a boldogtalanság melegágya.

 

 

de-societe.jpgMár csak egy dolog vár tisztázásra: a tartalmatlan szóváltás miért a rossz dolgok mentén tud a legolajozottabban kialakulni?

Láthatóan könnyebb másokon dohogva vagy élcelődve társalogni, mint dicsérő szándékkal szóba hozni bárkit. Utóbbin szinte lehetetlen hosszan csámcsogni, de legalábbis szürreális. Vagy ha reggel nem jön a busz, némi félhangos bosszankodással szinte kisebb klubot lehet alakítani. Míg ha az ember ugyanebben a helyzetben hangosan lelkendezni kezd, mily szép is az ég alja a felkelő nap fényében, biztosan komplett hülyének nézik és egy lépéssel távolabb lépve szemlélik, mire is megy ki a játék. Minden bizonnyal a komfort zóna unalmas és kellemetlen témákkal van körülbástyázva.

 

 

Antitiézis

 

A szorosabb kapcsolatok fura módon mégis a szokásostól eltérő viselkedésből, vagy eseményből tudnak kialakulni. Vicces mozzanatok, idétlen helyzetek, vagy borzalmas katasztrófák tesznek emlékezetessé egy-egy pillanatot. A közösen átélt szokatlan élmények emlékké szilárdulnak, közös hivatkozási alappá. Olyan viszonyítási ponttá, ami akár jó volt, akár rossz, egyformán meghatározó az élmény őrzői számára. A együtt elszenvedett katonai szolgálat, nyaralás vagy síelés, fogság egy koncentrációs táborban vagy föld körüli luxushajó kirándulás, ebből a szempontból mindegy.

 human_relations.jpg

 

A szokatlan viselkedés szintén emlékezetesebb a szokványosnál. A nagy szerelmek és barátságok létrejötte és vége jobban beég az érintettek memóriájába, mint a köztük eltelt hétköznapok. Az ingerküszöböt kellőképp megütő események a résztvevők élettörténetében olyan puzzle darabkák, amik alkalmasint másokéba illeszkednek. Az ilyen kapcsolat más minőséget ad a szavaknak, és a közös hallgatást is lehetővé teszi.

 

 

Szintézis

 

A fentieket egybevetve az apró gondok boldogsága az a feszített víztükrű, klórozott, zavartalan medence, amiben mindenkinek leér a lába. Az egyezményes normalitástól eltérő történések áradata pedig az Amazonas, a maga elevenségével és kiszámíthatatlanságával.

 

 

Tanulság

 

Tanulság nincs, legfeljebb hogy érdemes megtanulni úszni. Persze ez sem garancia semmire, de végső esetben talán nem mindegy, hogy az unalomba vagy az életbe fulladunk bele.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhafilosz.blog.hu/api/trackback/id/tr898640400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elemes 2016.06.28. 16:35:47

"Boldog az, akinek apró gondjai vannak."

Pálferi többször úgy beszélt a boldogságról, mint az az állapot, amikor az ember (nagyon) hosszú távú, belső (de nem énközpontú) lelki életcélokkal rendelkezik (és cselekszik ezek érdekében).

próbáltam megtalálni, hogy pontosan mikor, de nehéz keresni az előadásaiban, talán a 2013 február 12-i egy jó célpont, de szerintem más alkalommal összeszedettebben is beszélt már róla.

Csokáv 2016.06.28. 16:57:17

"Már csak egy dolog vár tisztázásra: a tartalmatlan szóváltás miért a rossz dolgok mentén tud a legolajozottabban kialakulni?"

Na ezt lenne érdemes nagyon boncolni. Külföldön élek, ez egy nagyon szembetűnő, gyökeres különbség Magyarországhoz képest. Itt nem a negatív, bosszantó dolgokról beszélünk. Nem is érezzük magunkat szarul.

OkoskaTo:rp 2016.06.28. 17:51:11

@Csokáv: Az is lehet, hogy odaát a hétköznapi életed nem teszik annyira tönkre ezernyi apró, valóban bosszantó hülyeséggel.
Mondjuk a kátyúkat magától kijavítja, akinek az a dolga, és nem téged cseszegetnek le, ha bejelented, hogy majdnem kitörted benne a kereked/nyakad. Vagy az orvoshoz időpontra tudsz menni, és nem kell végigvárni a teljes nyugdíjas csapatot, akik társasági életet élni járnak oda. Vagy a rendőr nem bűnözőként kezel egy kiégett izzó miatt, hanem valóban segítőkészen szolgál és véd. Vagy neadjisten a hivatalban nem szívességet tesznek veled, hanem felfogják, hogy a te adódból kapják a fizetésüket, és ezért ügyfélként kezelnek.

Én sem szoktam bosszankodni feleslegesen apróságokon, és többnyire én sem a negatív dolgokat hozom fel beszédtémának. Ugyanakkor ennek az a szerepe is megvan, hogy összejöjjön az a kritikus tömeg, ami kikényszeríti a pozitív változást a bennük élő szocializmusban.

Szalay Miklós 2016.06.28. 20:37:48

Akit érdekel, itt talál pár alapos kis írást a boldogságról. Nem arról szólnak, hogy hogyan legyünk boldogok, hanem, hogy egyáltalán miért vagyunk képesek rá, hogyan keressük, és milyen korlátai vannak:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid044

(A felső sorokat nézzétek a kép tetején. Az írások doc és pdf formátumban tölthetők le. Ezek egyébként egy nagyobb mű darabjai, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)
süti beállítások módosítása